Vissza kerültünk az iskolába – csak épp tanárokként. Nyilván ez sem megy zökkenőmentesen, hiszen filmet nézetünk, fanficet olvastatunk, cosplayt készíttetünk és lovakat rajzoltatunk az órákon. Végül is mindenkinek mást jelent a tanulás és az alapműveltség. Azt pedig nem hagyhatjuk, hogy a diákok túl szemtelenek legyenek, őket is meg kell leckéztetni. Jó olvasást!
xxx
– Hányszor kell még
elmondanom?!
Kínos csend támadt az
igazgatói irodában. Giger és Petra próbáltak feltűnés mentesen
közelebb araszolni a radiátorhoz, Lucia a sarokban tevékenykedő
pókot szemlélte figyelmesen, Lyla a vigyorgást igyekezett
elnyomni, Andi, Erik és Babu pedig mindenhova néztek, csak az
igazgatóra nem.
– A tanórák nem
filmnézésre valók! – folytatta a sokadjára előadott hegyi
beszédet a jelenleg sárkányra hasonlító nő. Giger már szinte
várta, hogy gőzfelhők pöfögjenek elő a füleiből.
– Ezek tanulságos
filmek – próbálkozott be Lyla. – Oktató jellegűek.
– Nincs a Hobbitban
semmi oktató jellegű! És főleg nem fizika órán! – sipította
a nő.
– Ezzel azért vitába
tudnék szállni… – morogta Giger.
– De nem fogsz –
förmedt rá a sárkány.
Giger erre inkább nem
mondott semmit. Hiába sértette a büszkeségét, tudta, hogy a
vitatkozással csak az időt húzná, és nem akart elkésni a
következő órájáról.
– És Erik! Nem
rajzoltathatsz velük mindig csak lovakat! – jött a következő
szemrehányás.
– Ez egy
kimeríthetetlen téma – jegyezte meg az említett. – Ráadásul…
– Nem érdekelnek a
kifogások – torkollta le az igazgatónő. – És Lucia, ha még
egyszer meghallok egy szülőt panaszkodni arról, hogy…
– Ezek folyton
panaszkodnak! – védekezett Lucia. – Többet panaszkodnak, mint
maguk a diákok.
– Én is panaszkodnék,
ha a gyerekemet varrásra kényszerítenék és parókákkal dobálnák
az órán!
A bent lévő tanárok
azon csodálkoztak, hogy nem tört ki az ablaküveg. A hallásuk
mindenesetre maradandó károsodást szenvedett.
– Giger, láttam ám –
fordult következő áldozata felé a nő.
– Mégis mit?
– A szemforgatást. És
ne hidd, hogy nem tudok a vízbontó készülékről!
– Esküszöm, hogy
magától esett szét – emelte fel a kezét védekezően a tanár.
– A 10. B szerint
elestél a cipőfűződben és áthajítottad a termen.
– A 10. B nem szeret,
mióta véletlenül kiengedtem órán az összes könnygázunkat.
– Magad alatt vágod a
fát – suttogta kollegájának Petra.
Giger kinyitotta a
száját, aztán inkább újra becsukta és visszahúzódott a
radiátorhoz.
Az igazgatónő bizonyára
még a többieknek is meg akarta adni a maguk leosztását, de
szerencsére megszólalt az óra kezdetét jelző csengő, és azt ő
is kénytelen volt elismerni, hogy a tanítási órákat időben el
kell kezdeni. A diákok legnagyobb bánatára.
– Még nem végeztünk
– jelentette ki, majd leült az íróasztala mögé, és intett a
hét tanárnak, hogy távozhatnak.
Azok menekülésszerűen
hagyták el a feszült hangulatú helyiséget, a folyosón pedig egy
emberként lélegeztek fel.
– A 10. B a következő
órán meglepetés dogát ír – mondta sértődötten Giger.
– A kilencedikesek
pedig akkor is befejezik a cosplayeket, ha a szülők személyesen az
oktatásügyi miniszterhez mennek panaszkodni – tette hozzá
hasonló hangnemben Lucia.
– Lu, ki fognak rúgni
– jegyezte meg Lyla. – Nem használhatod rabszolgának a
diákokat.
– Örüljenek, hogy nem
kell tanulniuk! – védekezett a tanárnő.
– Annyira nem hülyék,
hogy ne tudják, hogy tanulás nélkül megbuknak az érettségin –
szólt hozzá a témához Babu is.
– Engedjétek el –
legyintett Lucia. – Megyek, mert elkések az órámról.
– Lucia, másik irány.
– Mi?
– A földszinten van
órád, nem a másodikon.
– Biztos?
– Egészen biztos.
A tanárnő még
ácsorgott egy pár másodpercig, aztán eltüntette a töprengő
kifejezést az arcáról, vállat vont, és elindult lefelé a
lépcsőn.
– Hogy vették fel
egyáltalán? – tette fel a kérdést sokadjára is Lyla.
– Ahogy minket –
felelte Andi. – Ha hat elborult agyú szerencsétlen taníthat egy
iskolában, akkor ott már elfér egy hetedik is.
– Van benne valami –
ingatta a fejét Babu. – Csak ez a banya nyugodna le egy kicsit.
– Nem értem, mi baja a
lovakkal – gondolkodott hangosan Erik.
– A lovakkal semmi,
azzal, hogy folyton rajzoltatod őket, annál több – pillantott rá
Petra.
– Lovakat jó rajzolni!
– De nem angolórán!
– Szerintem te csak ne
kötekedj – szólt rá Petrára Andi, mielőtt az folytathatta
volna.
– Azt csinálok, amit
akarok. Velem egyébként se volt semmi baja.
– Baja az volt, csak
ideje nem. Nem hiszem, hogy örül, hogy fanficeket elemeztetsz a
diákokkal a kötelezők helyett.
– Azok nagyon jó
fanficek. És ki mutatja meg őket a diákoknak, ha én nem?
– Van benne valami… –
adta be a derekát Andi.
– Babu, te mit
vétettél? – fordult hirtelen kollegájuk felé Giger. – Nyilván
nem véletlenül hivatott be téged is a sárkány.
– Öhm – érkezett a
válasz.
– Babu? – hangzott a
kórus.
– Ők akarták
kielemezni McQueen és Francesco kapcsolatát, én csak egy kicsit
ösztönöztem őket – hadarta az alacsony tanárnő, és egy
egészen kicsit elvörösödött közben.
– Ők akarták –
ismételte szarkasztikusan Giger.
– Hagyd már, ő
legalább nem robbantja fel a diákjait – kelt Babu védelmére
Andi.
– Csak egyszer fordult
elő!
Beszélgetésüket az
igazgatói ajtajának kicsapódása szakította félbe.
– Tűnés órát
tartani! – rikácsolta a sárkány, és a tanárok olyan gyorsan
iszkoltak el az óráikra, amilyen gyorsan csak a fizika törvényei
engedték.
A délutáni napfény
aranysárga fénybe vonta a kis kávézót. Az asztalok több mint
fele üresen várakozott új vendégekre, másik felét főleg diákok
ülték körül.
Ám az egyik sarokban néhány tanár iszogatta a kávéját. Nyúzott arcukon elcsigázott kifejezés ült, egyikük előtt egy halom dolgozat hevert, egy másik pedig hátradőlve aludt.
– Ez egy katasztrofális nap volt – dörzsölte meg a szemét Petra. – Holnap be se jövök dolgozni.
– Kirúgnak – közölte vele vidáman Andi, miközben a habot piszkálgatta a cappuccinoja tetején. – Annyi szabadság a világon nincs, amennyit te szeretnél.
– Akkor sem jövök be – makacskodott Petra.
– Éhen halsz – szállt be a beszélgetésbe Babu is. Közben lapos oldalpillantásokat vetett Erikre, aki békésen aludt mellette.
– Majd ti kisegítetek, mert a barátaim vagytok, és nem hagynátok éhezni.
Erre senki sem mondott semmit, Lyla nevetése ugyanis minden választ helyettesített.
– Mostantól nem ismerlek titeket – fonta össze duzzogva a karját Petra. A mozdulat közben sikeresen oldalba könyökölte Gigert, aki erre piros tollával áthúzta az előtte heverő dolgozat teljes egészét.
– Egyébként is szörnyű volt – vonta meg a vállát a tanár, majd gyorsan a lap felső szélére firkantott egy „Takarodj vissza a homályba!” feliratot, majd sóhajtva maga elé vette a következő dolgozatot. – Ezek mind teljesen sötétek.
– Csak utálják a tantárgyadat – húzta el a száját Lucia. – Mindenki utálja a kémiát. Szerintem az is utálja a kémiát, aki kitalálta.
Giger olyan arcot vágott, mint egy duzzogó kisgyerek.
– Ő legalább kijavítja a dolgozatokat, amiket irat – kelt barátnője védelmére Andi.
– Sokkal jobb; én nem iratok dolgozatokat – emelte a magasba védekezően a kezeit Lucia. – És ezért fognak kirúgni – mutatott rá Giger. Szavai nyomatékosításának érdekében tollával a lány felé bökött. – Aztán éhen halhatsz Petrával együtt.
– Mondja az, aki köz- és önveszélyes a laborban, mégis kémiát tanít.
– Próbál tanítani – javította ki keserűen Giger, még egy dolgozatra egyest írva.
– Bent lehetek, amikor kiosztod ezeket? – derült fel Petra arca. – Szeretem látni, ahogy szenvednek azok a kis szörnyetegek.
Giger vetett rá egy lekicsinylő pillantást.
– Van egy ötletem – szólalt meg egy hosszabb szünet után Lyla.
– Rosszul kezdődik.
– Néhány nap, és itt az április elseje.
Erre mindannyian megdermedtek. Az április elseje feltűnően ritkán esett tanítási napra, holott ez volt az egyetlen olyan nap, amikor mindenféle következmény nélkül tolhattak ki a diákokkal.
Petra megeresztett egy gonosz kacajt, Babu pedig a tenyerét dörzsölte.
– Vannak ötleteitek? – kérdezte halálos nyugalommal Andi.
– Azok mindig – sietett megnyugtatni Lyla, arcán olyan kifejezéssel, ami a poklok poklát ígérte az iskola diákjainak.
– Lesznek bátor osztályok – jegyezte meg Babu. – Ilyenkor ők is ki akarnak találni valamit.
– Ugyan, esélyük sincs ellenünk – legyintett Lyla. – A hétvégén összebeszélhetnénk.
– De nem nálam – kapta fel a fejét Petra.
– Giger? – néztek a lányra egyszerre öten. Erik még mindig békésen aludt.
– Gondolom, mindegy mit mondok, akkor is nálam leszünk.
– Valahogy így – ismerte be Lyla. Elvette Giger csészéje mellől a két tasakos cukrot és kávéja maradékába borította. – Viszek muffint.
– Csak morzsaporszívós dobozban fogadjuk el – vágta rá erre Petra. – Én meg hozok pudingport.
– Akkor hétvégén Gigernél – összegezte az elhangzottakat Babu.
– Ki fognak rúgni – közölte csak úgy mellékesen Giger, és összerendezte a mostanra kijavított dolgozatokat, majd elővett egy másik kupacot.
Ám az egyik sarokban néhány tanár iszogatta a kávéját. Nyúzott arcukon elcsigázott kifejezés ült, egyikük előtt egy halom dolgozat hevert, egy másik pedig hátradőlve aludt.
– Ez egy katasztrofális nap volt – dörzsölte meg a szemét Petra. – Holnap be se jövök dolgozni.
– Kirúgnak – közölte vele vidáman Andi, miközben a habot piszkálgatta a cappuccinoja tetején. – Annyi szabadság a világon nincs, amennyit te szeretnél.
– Akkor sem jövök be – makacskodott Petra.
– Éhen halsz – szállt be a beszélgetésbe Babu is. Közben lapos oldalpillantásokat vetett Erikre, aki békésen aludt mellette.
– Majd ti kisegítetek, mert a barátaim vagytok, és nem hagynátok éhezni.
Erre senki sem mondott semmit, Lyla nevetése ugyanis minden választ helyettesített.
– Mostantól nem ismerlek titeket – fonta össze duzzogva a karját Petra. A mozdulat közben sikeresen oldalba könyökölte Gigert, aki erre piros tollával áthúzta az előtte heverő dolgozat teljes egészét.
– Egyébként is szörnyű volt – vonta meg a vállát a tanár, majd gyorsan a lap felső szélére firkantott egy „Takarodj vissza a homályba!” feliratot, majd sóhajtva maga elé vette a következő dolgozatot. – Ezek mind teljesen sötétek.
– Csak utálják a tantárgyadat – húzta el a száját Lucia. – Mindenki utálja a kémiát. Szerintem az is utálja a kémiát, aki kitalálta.
Giger olyan arcot vágott, mint egy duzzogó kisgyerek.
– Ő legalább kijavítja a dolgozatokat, amiket irat – kelt barátnője védelmére Andi.
– Sokkal jobb; én nem iratok dolgozatokat – emelte a magasba védekezően a kezeit Lucia. – És ezért fognak kirúgni – mutatott rá Giger. Szavai nyomatékosításának érdekében tollával a lány felé bökött. – Aztán éhen halhatsz Petrával együtt.
– Mondja az, aki köz- és önveszélyes a laborban, mégis kémiát tanít.
– Próbál tanítani – javította ki keserűen Giger, még egy dolgozatra egyest írva.
– Bent lehetek, amikor kiosztod ezeket? – derült fel Petra arca. – Szeretem látni, ahogy szenvednek azok a kis szörnyetegek.
Giger vetett rá egy lekicsinylő pillantást.
– Van egy ötletem – szólalt meg egy hosszabb szünet után Lyla.
– Rosszul kezdődik.
– Néhány nap, és itt az április elseje.
Erre mindannyian megdermedtek. Az április elseje feltűnően ritkán esett tanítási napra, holott ez volt az egyetlen olyan nap, amikor mindenféle következmény nélkül tolhattak ki a diákokkal.
Petra megeresztett egy gonosz kacajt, Babu pedig a tenyerét dörzsölte.
– Vannak ötleteitek? – kérdezte halálos nyugalommal Andi.
– Azok mindig – sietett megnyugtatni Lyla, arcán olyan kifejezéssel, ami a poklok poklát ígérte az iskola diákjainak.
– Lesznek bátor osztályok – jegyezte meg Babu. – Ilyenkor ők is ki akarnak találni valamit.
– Ugyan, esélyük sincs ellenünk – legyintett Lyla. – A hétvégén összebeszélhetnénk.
– De nem nálam – kapta fel a fejét Petra.
– Giger? – néztek a lányra egyszerre öten. Erik még mindig békésen aludt.
– Gondolom, mindegy mit mondok, akkor is nálam leszünk.
– Valahogy így – ismerte be Lyla. Elvette Giger csészéje mellől a két tasakos cukrot és kávéja maradékába borította. – Viszek muffint.
– Csak morzsaporszívós dobozban fogadjuk el – vágta rá erre Petra. – Én meg hozok pudingport.
– Akkor hétvégén Gigernél – összegezte az elhangzottakat Babu.
– Ki fognak rúgni – közölte csak úgy mellékesen Giger, és összerendezte a mostanra kijavított dolgozatokat, majd elővett egy másik kupacot.
xxx
Giger sok mindenre
vágyott a hétvégén, de hogy mind a hat barátja ellepje a
lakását, és egymást túlkiabálva próbálják meggyőzni a
másikat, hogy miért is az ő ötletük a jobb – nos, ez pont nem
szerepelt köztük.
Egy erős kávé, néhány
dolgozat megszerkesztése és a kedvenc könyvsorozatának
újraolvasása viszont annál inkább.
Először Babu érkezett
meg, kezében mindenféle teakülönlegességekkel és egy hatalmas
zacskó gumicukorral.
– Minden ragadni fog –
keseredett el Giger, és intett a lánynak, hogy jöjjön be. Babu
átvágott az előszobán, lerúgta a cipőjét és letelepedett a
zöldre festett nappaliban a kopott kanapéra. A teákat és az
édességet a dohányzóasztalra pakolta egy könyvkupac mellé.
– Hogy-hogy ilyen
korán? – kérdezte Giger a könyveket odébb téve.
– Lucia felhívott fél
hétkor, hogy szerintem ma lesz-e nulladik órája.
– Szombaton?
– Én is ezt kérdeztem
tőle. Elátkozta a munka feltalálóit és minden létező és nem
létező felmenőjüket, aztán letette a telefont. Én meg nem
feküdtem vissza.
– A szokásosnál is
szétszórtabb mostanában – állapította meg Giger. Feje tetején
összedobta kócos hajából a jól megszokott balkáni gerle
fészket.
– Pedig azt hittem, azt
nem lehet fokozni.
– Ő nem ismer
lehetetlent.
Valaki olyan erővel
kopogott az ajtón, hogy csoda, hogy nem dőlt ki keretestül, majd
választ sem várva becsörtetett a lakásba.
– Petra – állapította
meg a hangokból ítélve Giger. Az említett egy fél perccel később
egy bögre kávéval a kezében ledobta magát Babu mellé.
– Szörnyen nézel ki –
állapította meg vidáman Babu.
– Az az én kávém –
mutatott rá Giger, majd lemondóan hozzátette: – volt.
– Ez betegesen erős –
rezzent össze Petra, amikor beleivott. – Erősebb, mint az
életkedvem.
– Annál minden. És ez
igazi kávé. Aki telepakolja cukorral, vagy felönti fél liter
tejjel, az ne igyon kávét, hanem feküdjön le korábban.
Petra csúnyán nézett
és csak azért is megitta a bögre tartalmát.
Nem sokkal később Lyla
is megérkezett. Ő még csak nem is kopogott, egyszerűen úgy
trappolt be a lakásba, mintha a sajátja lenne, majd egy müzlis
dobozt dobott Petra ölébe.
– Ez nem
morzsaporszívós.
– Hol a pudingpor? –
vonta kérdőre Lyla, figyelmen kívül hagyva a megjegyzést.
– A boltban –
vallotta be egy pillanatnyi csend után Petra.
– Akkor ne merj
beszólni a dobozra!
– Ez müzlis!
– De legalább itt van.
A pudingpor nincs.
– Hát, szegény Fülöp
– morogta maga elé Babu. – Giger, van még kávéd?
– Konyha.
Az alacsony lány
kicsoszogott a helyiségből, és nem sokkal később hallhatták a
padlónak csapódó bögre csörömpölését. A szilánkok
csilingelve repültek szét, és ahogy Giger lehunyta a szemét,
tökéletesen látta maga előtt, hogyan terítik be a padló minden
négyzetcentiméterét.
– Melyik volt? – Csak
ennyit kérdezett.
– Csak egy uncsi kék.
Feltakarítom.
– Hagyd csak. – Azzal
a lány felpattant és elsietett a porszívóért, majd csatlakozott
Babuhoz a konyhában.
– Szülinapjukra
mindketten műanyagbögréket kapnak – jelentette ki Lyla.
– Támogatom –
bólintott Petra. – Ööö, szerinted mennyire haragszik meg rám a
sárkány, ha elhagytam három osztálynyi frissen megírt témazárót?
– Nos, amiről nem tud,
az nem fáj neki. Mondd a diákoknak, hogy szörnyűek lettek, és
adsz nekik még egy esélyt. Újraírják, és nem buksz le.
– Attól tartok, ezt
nem játszhatom el egy tanévben négyszer.
– Egy próbát mindig
megér – vont vállat Lyla.
Amíg Babu és Giger
takarított (csupán háromszor hallották őket szentségelni a
talpukba állt üvegszilánkok miatt), addig unalmukban megették a
muffinok negyedét és kibontották a gumicukrot. Petra megpróbált
egyet bedobni a szájába, majd mikor sokadjára sem sikerült,
megcélozta a ruganyos és ragacsos macival az egyik szekrény
tetején lévő apró műanyagsárkányt. Lyla hezitálás nélkül
csatlakozott hozzá, és néhány perc múlva a cukrok fele a szoba
másik oldalán hevert a padló és a szekrény különböző
pontjain.
Közben Lucia is
megérkezett, méghozzá egy ferdén feltett parókával a fején,
kezében táblagéppel, hátán nyitva felejtett hátizsákkal,
amiből különféle papírok kandikáltak ki. Barátai nem akarták
tudni, hányat hagyott el közülük idefele jövet.
– Az orrom előtt ment
el a troli – panaszkodott. – Oh, sziasztok! Mit csinálnak Babuék
a konyhában?
– Takarítanak.
– Mit is beszéltünk
meg, vér esetében mi az a mennyiség, aminél már aggódni
kezdünk?
– Amivel már
forgathatnak horrorfilmet – ráncolta a szemöldökét Lyla. –
Miért?
– Szerintem Giger félig
elvérzett. Lehet, hogy Babu is – tette hozzá egy kis gondolkodás
után. Lyla és Petra a szemüket forgatták és kisiettek
kollegáikhoz.
– Mit csináltatok? –
sóhajtott elgyötörten. Giger egy nagy darab papírtörlőt
szorított a bal kezéhez, ami mostanra teljesen átázott, Babu
valami hasonlót csinált a jobb lábával.
– Sok, kicsi, és
élesek – foglalta össze a problémát Giger.
– Ennyi vér
biológiailag nem folyhatna ki belőletek pár üvegszilánk miatt –
mutatott rá Lyla.
– Nem ismerünk
lehetetlent – morogta szarkasztikusan Giger, de látszott, hogy
tűréshatára szélén áll, és Babu arcáról is sok minden
sugárzott, de vidámság egy csepp sem, úgyhogy Petra és Lyla
beletörődően sóhajtott és átvették a munkát.
– Menjetek vissza a
nappaliba – vette ki a seprűt Babu kezéből Petra. – Olvassatok
valamit!
– Az nem segít –
sziszegett rá Giger, és ahogy távozott, biztos, ami biztos, még
egy szilánkra rátaposott.
Lyla mindössze kétszer
vágta meg magát, Petra pedig kivételesen megúszta annyival, hogy
minden haja szála égnek állt és szikrákat szórt a szeme, mire
végeztek.
– Ezért azok a
szörnyecskék fognak szívni április elsején – mondta ki a
halálos ítéletet.
– Ahhoz előbb
mindenkinek ide kellene érni. Andi és Erik?
– Biztos alszanak még
– vonta meg a vállát Petra. – Erik talán a házszámot is
elfelejtette. Megint.
Mikor végeztek,
feltörölték a maradék vért is, majd elgyötörten visszavonultak
a nappaliba. Lyla még kávét is hozott Babunak egy műanyagpohárban.
A helyiségbe érve a
némán maga elé meredő Giger látványa fogadta őket. Lyla
követte a tekintetét, és amikor meglátta a szétdobált
gumimacikat, önkéntelenül is nyelt egyet.
– Ez… ragad –
bukott ki Gigerből.
– Engedd el – ingatta
a fejét Lucia.
Giger néma harcot vívott
magával, végül úgy döntött, hogy elnapolja a takarítást és
inkább elfordult a káosztól.
– Van már ötletetek?
– kérdezte Babu.
– Hát, helycserével
kezdjük – ült le a kanapéra Petra.
– Én kissé
szétszakadt kényszerzubbonyban megyek be, és azzal kezdem, hogy
bezárom az ajtót és előveszek egy kést – részletezte terveit
Lyla.
– Honnan van neked…?
– Giger a mondat közepén félbehagyta a kérdést és csak
legyintett. – Tudtommal Andi korábban be akar menni és összefesti
az egész tantermet – mondta inkább.
– Én egyszerűen
elhitetem velük, hogy eltörölték az érettségit és amikor
kimennek, közlöm, hogy nem – vont vállat Lucia, és visszatért
ahhoz, amit a táblagépén ügyködött.
– Petra? – nézett a
lányra Lyla.
– Nos – húzta ki
magát ültében – első körben hozzáragasztom őket a székükhöz.
A többit a fantáziátokra bízom.
Inkább senki sem
kérdezett rá a részletekre.
– Babu?
– Gondoltam megkérem
Gigert, hogy rakjon össze nekem valami olyan kísérletet, aminek
könnygáz, vagy valami hasonló a vége. De előbb bezárom az
ablakokat.
Giger már most az
állását gyászolta, és elhatározta, hogy amint barátai
hazamentek, új iskola után néz.
– Na és te? – bökte
oldalba Lyla.
– Ki fognak rúgni.
– Ugyan – legyintett
a lány. – Mindannyiunkat, akkor már oka is legyen. Na?
– Én megyek tesire,
igaz?
– Pontosan.
– Akkor majd kitalálok
valamit – vont vállat. – Ne nézzetek így rám! Megoldom.
– De durva lesz.
– Igen.
– Nem kérdeztem,
kijelentettem.
A következő pillanatban
Andi is megérkezett. Úgy rohant be a nappaliba, mint akit üldöznek,
és kis híján átesett a saját lábán.
– Hírek – lihegte.
– Azt látjuk – mérte
végig Petra. – Mi van?
– Hallottam egy diákot
a suliból idefele jövet. – Mindenki megfeszült és
rezzenéstelenül figyelt. – Az a tervük, hogy brutálisan
megszívatják az egyik tanárt, de azt nem tudom, hogyan, csak
ennyit…
– Melyik tanárt?
– Azt nem tudom, nem
hallottam…
– Akkor melyik osztály?
– Hát…
– Csak tudod, melyik
diák melyik osztályba jár.
A lány olyan arcot
vágott, ami egyértelművé tette, hogy nem tudja. Giger a tenyerébe
temette az arcát.